GYEREKKOR ÉS AZ AMERIKAI ÚT
1864. december 31-én született Umeko Tsuda (Memo Tsuda) néven, Edóban (ma Tokió). Apja Sen Tsuda, haladó farmer volt, aki az ország 1853-as megnyitása után erőteljesen kampányolt Japán nyugatiasodása mellett. A hokkaidói gyarmatosítási projekt során találkozott Kiyotaki Kurodával, Japán későbbi miniszterelnökével és beszélt neki a nyugati oktatás fontosságáról, a fiúk és a lányok számára egyaránt. Támogatta az Ivakura-misszió néven ismert projektet, és ennek Sen Tsuda lánya, Mume (ma Ume) is részese lett. A Tomomi Ivakura japán politikus által vezetett Ivakura-misszió egy politikusokból álló csoport volt, akik utazó tudósokból és diákokból álltak. Amerikába és Európába küldték őket, hogy megismerjék az országokat, információkat gyűjtsenek a politikáról, a társadalomról és a technológiáról. Volt köztük öt lány is, akiket tíz évre az Egyesült Államokban hagytak, hogy ott tanuljanak: Ryōko Yoshimasu (14), Teiko Ueda (14), Sutematsu Yamakawa (11), Shigeko Nagai (9) és Ume Tsuda (6). Abban a reményben küldték oda őket, hogy a Nyugaton tanult nők segíthetnek Japánnak modernizálódni, és ezáltal példaképek lehetnek a nők és lányok számára. A Csendes-óceánon való utazás nehézkes volt. A lányokat egy hónapig egy kis fülkébe zárták, és Ryōkot megerőszakolta a küldetés egyik résztvevője.
balról jobbra: Shigeko Nagai, Teiko Ueda, Ryoko Yoshimasu, Ume Tsuda, Sutematsu Yamakawa (fotó: kb. 1872)
A fiatal Umeko távozását Tadashi Moriya festménye örökíti meg, amely a Tsuda Magánegyetem két előadóterme között látható
BEILLESZKEDÉS ÉS HAZATÉRÉS
1871 novemberében érkeztek meg San Franciscóba. Kezdetben a lányok együtt laktak, de nevelőnőik úgy találták, hogy túl gyakran voltak egymás között, ami akadályozta az angol nyelv elsajátítását és az amerikai kultúrába való beilleszkedésüket. Különválasztották és a keleti part különböző városaiban helyezték el őket. Ume a washingtoni Lanman családhoz került, ahol a gyermektelen házaspár úgy bánt vele, mintha a saját lánya lenne.
Ume a Georgetown Kollégiumba járt, ahol gyorsan megtanulta az angol nyelvet. Hamarosan annyira beilleszkedett az amerikai kultúrába, hogy szinte teljesen elfelejtette az anyanyelvét és protestánsnak keresztelték. Japánban élő családjával angolul levelezett, mivel édesapja tudott angolul. Jó tanuló volt, aki sok tantárgyból kitűnt. Franciát és latint is tanult. 18 évesen érettségizett az Arthur Intézetben. 1882-ben Sutematsu Yamakawával együtt kénytelen volt visszatérni Japánba.
Japánba érve Umének nemcsak a japán nyelvvel, hanem a kultúrával is meggyűlt a baja, különösen a nők alárendelt helyzete zavarta. Az alatt a tíz év alatt, amit Ume és a többi lány az Egyesült Államokban töltött, Japánban politikai zavargások voltak, és a kormány mostanra nyugatellenes felfogásra váltott, ami azt is jelentette, hogy felhagytak a nyugati iskolázottságú nő ideális példaképével. Ezért Ume a munkakeresésben nem számíthatott a kormány támogatására, és még az apja is, aki korábban a radikális nyugatiasodás híve volt, hagyományosan patriarchális és tekintélyelvű maradt. 1885-ben Hirobumi Itō, Japán első miniszterelnöke, bérelte fel Ume-t, mint nevelőnőt a gyermekei számára. Később sikerült neki állást találnia egy nemesek lányai számára fenntartott leányiskolában, tanárnőként. Elégedetlen volt azonban azzal, hogy a lányokat csak arra képezték, hogy jó feleségekké váljanak és arról álmodott, hogy saját iskolát nyit, ahol minden lány ugyanolyan oktatásban részesül, mint a fiúk.
1888-ban visszatért az Egyesült Államokba, hogy biológiát és pedagógiát tanuljon a philadelphiai Bryn Mawr Főiskolán. Ott megerősödött benne az a felismerés, hogy az amerikai nők sokkal képzettebbek és függetlenebbek, mint a japán nők és kampányolt azért, hogy a japán nőknek is lehetőségük legyen nyugaton képezni magukat. Sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, hogy ösztöndíjprogramot indíthasson japán nők számára. A sikeres diploma megszerzése után visszatért hazájába, ahol nyilvános beszédeket tartott és számos cikket publikált a lányok és nők oktatásának javításáról. Egy 1899-es új törvény végül Japán minden prefektúrájában kötelezővé tette, hogy legalább egy állami középiskola legyen a lányok számára. Ume azonban ezzel sem volt elégedett, mivel a lányiskolákban a tanítás minősége sokkal rosszabb volt, mint a fiúiskolákban.
1900-ban végre megvalósíthatta álmát, és elszántsága jeléül Umekóra változtatta nevét. Nyitott egy nyilvános angol tannyelvű iskolát (Joshi Eigaku Juku), nők számára Tokióban. Kezdetben csak négy tanár volt, akik összesen tizenöt diákot készítettek fel az angol tanári vizsgára. Mindannyiukba belenevelték, hogy viselkedjenek úgy, mint a "rendes japán nők", hogy ne derüljön ki az iskola valódi természete: nevezetesen, hogy ez egy olyan iskola, ahol a nők nyilvánosan kifejthetik a véleményüket és meg is vitathatják a tanáraikkal, ha valami nem tetszik nekik. Az iskola anyagi gondokkal küzdött, de Umeko Tsuda kitartóan gyűjtötte az adományokat, és a diákok száma évről évre nőtt.
Umeko Tsuda (jobbról a 4. helyen ül) tanítványaival körülvéve (Fotó: 1907)
HALÁL ÉS UTÓÉLET
Umeko Tsuda 1929. augusztus 16-án, 64 éves korában, hosszú betegség után hunyt el. Sírja a tokiói Kodaira városában, a Tsuda Magánegyetem területén található. Soha nem ment férjhez, mivel fontos volt számára a függetlenség. Bár sokat tett a lányok oktatási lehetőségeiért, nem csatlakozott egyetlen nőjogi mozgalomhoz sem, mert céljai túlságosan eltérőek voltak. Umeko Tsuda jól képzett, kreatív nőket akart nevelni, akik angol tanárként, egy társadalmilag elfogadott szakmában gazdaságilag függetlenek lehetnek. Attól tartott, hogy a feministák radikális követelései a művelt nők hátrányos megkülönböztetéséhez vezethetnek a társadalomban, amit saját céljaira nézve fenyegetésnek tekintett.
Iskoláját halála után, átkeresztelték Tsuda Magánegyetemre (Tsuda Juku Daigaku). Ma Japán egyik legrégebbi és legrangosabb női egyetemeként ismert. Ma is hallható a hangja - hangfelvétel formájában - a diplomaosztó ünnepségen, és a diákok meglátogathatják a sírját is az egyetemen, ahová egy kis szilvaültetvényen keresztül jutnak el: a szilva japánul ume, ami az eredeti neve is volt, mielőtt Umekóra változtatta. De vigyázzatok: a babona szerint, aki meglátogatja Umeko sírját - ő ugyanis soha nem ment férjhez -, az sosem fog megházasodni!
AZ IVAKURA-MISSZIÓ TOVÁBBI TAGJAINAK SORSA
A két idősebb, Ryōko Yoshimasu és Teiko Ueda egy év után elhagyta az Egyesült Államokat. Ryōko súlyos szembetegséget kapott, Teiko pedig honvágytól szenvedett. További hollétükről semmit sem tudni, kivéve, hogy Ryōko valószínűleg fiatalon meghalt.
Sutematsu Yamakawa volt az első japán nő, aki a Vassar Főiskolában végzett. Japánba visszatérve nehezen talált munkát tanárként, mivel beszélt japánul, de nem tudott kanjikat olvasni. 1883-ban feleségül ment a 42 éves Iwao Oyama tábornagyhoz, aki már három gyermek apja volt. Sutematsu, aki immár a magasabb társadalmi körök tagja volt, nyugati kérdésekben adott tanácsokat a császárnénak és azt javasolta a többi nőnek, hogy helyezkedjenek el ápolónőként és dolgozzanak a társadalom gyengébb tagjainak érdekében. Támogatta a lányok és nők oktatásának növelését, és az Umeko Tsuda iskola egyik alapítója volt. 1919-ben spanyolnáthában halt meg.
balról jobbra: Umeko Tsuda, Alice Mabel Bacon, Shigeko Nagai és Sutematsu Yamakawa (Fotó: 1901). Alice Mabel Bacon egy közös barát az Egyesült Államokból, aki angol tanárként is dolgozott Japánban
Shigeko Nagai a középiskola elvégzése után a Vassar Főiskolára járt, ahol három évig zenét tanult. New Havenben, ahol vendéglátó családja élt, találkozott a fiatal Sotokichi Uriu báróval, aki az Annapolisban lévő amerikai haditengerészeti akadémián tanult. Szerelmesek lettek egymásba, és 1881-ben, a diploma megszerzése után együtt tértek vissza Japánba, ahol egy évvel később összeházasodtak. Ő volt az egyik első tanár, aki nyugati zenét tanított Japánban, és végül a rangos tokiói konzervatórium tanára lett, amikor 1884-ben a nyugati zenét felvették a tantervbe. Bárónőként a lányok számára több oktatási lehetőségért kampányolt. 1928-ban halt meg.
Forrás: hitodama.de, abritishprofinjapan.blogspot, timebulletin.com, thekimonogallery.tumblr, wikipédia.hu.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
